Áldott a föld

(A szénbányákban tragikusan meghalt bányászokért)

 

Amikor láttam a sok szénporos arcot.

Amikor láttam az élet-halál harcot:

Csak később tudtam megérteni végre,

A szénért életet adtatok cserébe.

 

Megvonaglott a bánya, óh fájó iszonyat.

Sírást-zokogást hozott a virradat.

Végig siklott a metán, s kiáltó fájdalom:

Égett-csonkult testekből lett új halom.

 

Imádkozunk értetek, leborulva arcra

Égben lakó Istenünk, hisszük meghallgatja.

Múló évek-napok, s felszállnak sóhajok

Ha az alkony fénye bevonja sírotok.

 

Áldott a föld, mely oly régen eltakar.

Békés álmotokban bányazaj nem zavar.

Sírvirágot nap éltet, vagy csípi a dér,

Emléketek szívünkben örökké él.